A éneklés örömteli hagyománya: történelem és modern gyakorlatok

A éneklés, más néven énekéneklés vagy wassailing egy hagyomány, amely a középkorig nyúlik vissza Európában. Ez magában foglalja az emberek csoportjait, akik házról ajtóra járnak karácsonyi énekeket énekelve, általában hangszerekkel, például gitárral, hegedűvel vagy felvevővel. A gyakorlatot eredetileg utazó papok és trubadúrok végezték, akik vacsorájukért és a vendéglátás egyéb formáiért énekeltek.

A „carol” szó a régi francia „carole” szóból származik, ami „táncdalt” jelent. Idővel a kifejezést kifejezetten a karácsonyi dalokhoz kapcsolták, amelyek közül sokat a középkorban írtak. A éneklés hagyománya az évszázadok során fejlődött, a különböző régiók saját egyedi stílusukat és dalrepertoárjukat alakították ki.

A modern időkben a éneklést gyakran baráti társaságok vagy családtagok végzik, akik háztól házig járnak a szomszédságukban, és énekelnek. Karácsonyi énekek a szomszédoknak és más járókelőknek. Egyes csoportok adományokat is gyűjthetnek jótékony célra, vagy énekelhetnek borravalóért. A éneklés szórakoztató és ünnepi módja lehet az ünnepi időszak megünneplésének, és összehozhatja az embereket, és közösség és öröm érzését keltheti.