A bódhiszattva ideálja a buddhizmusban: együttérzés, bölcsesség és önzetlenség

A bodhiszattva egy szanszkrit kifejezés, amely olyan lényre utal, aki elérte a spirituális felismerés és megvilágosodás magas szintjét, de úgy dönt, hogy a világban marad, hogy másoknak is segítsen a megvilágosodás elérésében. A buddhizmusban a bodhiszattva az, aki elérte a buddhaság szintjét, de késlelteti saját belépését a nirvánába, hogy segítsen másoknak elérni a megvilágosodást. A bodhiszattvákat gyakran együttérző lényekként ábrázolják, akik fáradhatatlanul dolgoznak minden élőlény szenvedésének enyhítésén. Azt mondják, hogy nagy bölcsességgel, bátorsággal és önzetlenséggel rendelkeznek, és tisztelik őket, hogy képesek másokat a megvilágosodás felé vezető úton irányítani. A mahájána buddhizmusban a bódhiszattva eszményét tekintik a spirituális gyakorló végső céljának, mivel ez az együttérzés, a bölcsesség és az önzetlenség csúcsát képviseli. A théraváda buddhizmusban a bódhiszattva fogalmát nem ismerik el, és a hangsúly a az egyéni megvilágosodás, nem pedig mások segítése a megvilágosodás elérésében. A bódhiszattva gondolata azonban befolyást gyakorolt a mahájána buddhizmusra, különösen a Tiszta Föld hagyományára, ahol a cél az, hogy újjászületjünk a Tiszta Földön, a megvilágosodás és a boldogság birodalmában, és segítsünk másoknak ugyanezt a célt elérni. Összefoglalva, a bódhiszattva olyan lény, aki elérte a spirituális felismerés magas szintjét, de úgy dönt, hogy a világban marad, hogy segítsen másoknak a megvilágosodás elérésében, ami az együttérzés, a bölcsesség és az önzetlenség csúcsát képviseli a buddhista filozófiában.