A brechti színház megértése: epika, elidegenedés és politikai elkötelezettség

Brechtian Bertolt Brecht német drámaíró és rendező ötleteire és technikáira utal, aki avantgárd és kísérletező színházi megközelítéséről volt ismert. Brecht művei a hagyományos drámai formákat és konvenciókat vitatták, ehelyett a darabok társadalmi és politikai kontextusát hangsúlyozták. A brechti színház néhány fő jellemzője:

* Epikus színház: Brecht úgy gondolta, hogy a színháznak kollektív élménynek kell lennie, nem pedig egyéninek. Olyan technikákat alkalmazott, mint a dal, a zene és a narráció, hogy a közönség és a színpadon zajló cselekmények közötti távolság érzetét keltsék.* Elidegenítő hatás: Brecht olyan technikákat alkalmazott, mint a távolságtartás, a nem valósághű díszletek és jelmezek, valamint a szokatlan színészi stílusok. "elidegenítő hatást" hoz létre, amely emlékezteti a közönséget arra, hogy egy darabot néz, ahelyett, hogy elmerülne benne.
* Politikai elkötelezettség: Brecht drámái gyakran foglalkoztak olyan politikai és társadalmi kérdésekkel, mint a szegénység, az egyenlőtlenség és a harc igazságszolgáltatás. Úgy vélte, hogy a színháznak a társadalmi változás eszközének kell lennie.* Együttműködő alkotás: Brecht úgy vélte, hogy a színháznak együttműködési folyamatnak kell lennie a színészek, a rendező és a drámaíró között. Arra biztatta színészeit, hogy saját ötleteikkel és tapasztalataikkal járuljanak hozzá a produkcióhoz.

Brecht leghíresebb darabjai közé tartozik a "The Three Penny Opera", a "Mahagonny" és a "The Mother". Hatása számos kortárs színházi társulatban és produkcióban, valamint más dramaturgok és rendezők munkáiban is megmutatkozik, akiket ötletei inspiráltak.