A crofting megértése Skóciában – a földbirtoklás és a mezőgazdasági gyakorlat egyedülálló formája

A földművelés a földbirtoklás és a mezőgazdasági gyakorlat egyik formája, amely Skóciára jellemző. Ez kisüzemi gazdálkodást foglal magában marginális területeken, gyakran a helyi fogyasztásra, nem pedig a kereskedelmi piacokra való élelmiszer-termelésre összpontosítva. A földbirtokosok azok a személyek vagy családok, akik birtokolják és művelik ezeket a földterületeket, és a skót törvények értelmében megilletik őket bizonyos törvényes jogok és védelem.

A crofting eredete a XIX. sok kistermelő és mezőgazdasági munkás. Erre a válságra válaszul elfogadták az 1886-os Crofters Act-et, amely létrehozta a ma ismert crofting rendszert. Ez a törvény lehetővé tette a nagybirtokok kisebb telkekre való felosztását, amelyeket aztán hosszú távra bérlő gazdálkodóknak adtak ki.

A földművelést számos kulcsfontosságú jellemző jellemzi, többek között:

1. Kis földbirtokok: A kertek jellemzően meglehetősen kicsik, mérete 1-50 hektár (0,4-20 hektár).
2. Szegélyes területek: A sziklák gyakran olyan marginális területeken helyezkednek el, amelyek nem alkalmasak nagyüzemi mezőgazdaságra, például domboldalakon, völgyekben és tengerparti területeken.
3. Helyi élelmiszertermelés: A crofting a helyi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítására összpontosít, nem pedig kereskedelmi piacokra. Ez azt jelenti, hogy a kertészek gyakran önellátóak élelmiszer-szükségleteik tekintetében.
4. Törvényes jogok: A skóciai törvények értelmében a házastársakat bizonyos törvényes jogok és védelem illeti meg, ideértve a birtoklási biztosítékhoz való jogot, a méltányos bérleti díjhoz való jogot, valamint a házaik kezelésében való részvétel jogát.
5. Közösségi részvétel: A lopásmunka gyakran szorosan kötődik a helyi közösségekhez, és a gazdálkodók együtt dolgoznak a közös földterületek és erőforrások kezelésében.

Összességében a raktározás fontos része Skócia mezőgazdasági örökségének, és ma is létfontosságú szerepet játszik számos vidéki közösségben.