A csalódás ereje a középkori alkímiában

A delustrant egy olyan kifejezés, amelyet a múltban egy olyan anyag leírására használtak, amelyről azt hitték, hogy képes elűzni vagy eloszlatni az illúziókat. A szó a latin „de” szóból származik, ami „távol” és „lustrium” jelentése „illúzió”.

A középkori alkímia kontextusában a delustránsok olyan anyagok voltak, amelyekről azt hitték, hogy képesek feloldani vagy eloszlatni a hamis vagy illuzórikus aspektusokat. az anyagról, felfedve az alatta lévő anyag valódi természetét. Ezeket az anyagokat gyakran használták alkímiai eljárásokban a nem nemesfémek tisztításának és finomításának eszközeként, és úgy vélték, hogy elengedhetetlenek az ólom arannyá alakításának végső céljának eléréséhez.

A desztillátorokat jellemzően különféle ásványok és vegyi anyagok kombinációjából állították elő, mint pl. higany, ezüst és arzén, amelyekről azt hitték, hogy képesek feloldani és eloszlatni az illúziókat. Ezeket az anyagokat gyakran más alkímiai anyagokkal, például a „bölcsek kövével” és az „életelixírrel” együtt használták a kívánt transzmutáció elérése érdekében.

Míg egykor a delustránsokat az alkímiai folyamatok kulcsfontosságú összetevőjének tartották, a használat nagyrészt kiesett a modern időkben, és a delustráció fogalma ma elsősorban történelmi jelentőségű.