A Déva jelentőségének megértése a különböző vallások és filozófiák között

A déva (szanszkrit: देव) egy szanszkrit szó, amelyet "ragyogónak" vagy "istennek" lehet fordítani. A hinduizmusban istenségre vagy isteni lényre utal. A buddhizmusban istenre vagy mennyei lényre utal. A dzsainizmusban olyan lélekre utal, amely elérte a születés és halál körforgásából való megszabadulást.

A hindu mitológiában a Dévát gyakran használják a védikus panteon isteneire, például Indrára, Agnira, Varunára és Visnura. Úgy gondolják, hogy ezek az istenek természetfeletti erőkkel rendelkeznek, és azért tisztelik őket, mert képesek áldást, védelmet és jólétet hozni az emberi lényeknek.

A buddhizmusban a Dévát olyan lények osztályára használják, akikről úgy gondolják, hogy a létezés magasabb birodalmain laknak. Ezekről a lényekről azt mondják, hogy nagy bölcsességgel, szépséggel és boldogsággal rendelkeznek, és gyakran úgy ábrázolják őket, hogy hat vagy több karjuk és szárnyuk van. Úgy gondolják, hogy képesek a jövőbe látni, és hatalmuk van arra, hogy kívánságokat teljesítsenek azoknak, akik imádják őket.

A dzsainizmusban a Dévát olyan lélekre használják, amely elérte a születés és halál körforgásából való megszabadulást. Úgy gondolják, hogy ezek a lények a végső boldogság és minden szenvedéstől való megszabadulás állapotát érték el. Gyakran úgy ábrázolják őket, hogy fényglória veszi körül őket, és hatalmuk van az emberi lények érdekében közbenjárására.

Összességében a Déva szót különféle vallások és filozófiák használják olyan lényekre vagy entitásokra, amelyeket isteninek tartanak, erős, vagy megvilágosodott.