A diszmorfofóbia megértése: tünetek, okok és kezelési lehetőségek

A diszmorfofóbia a szorongásos zavar egyik fajtája, amikor az egyént külső megjelenésének észlelt hibája vagy hibája foglalkoztatja. Ez jelentős szorongáshoz, a napi működés károsodásához és az észlelt hibák csökkentését célzó ismétlődő viselkedésekhez vezethet. A diszmorfofóbiában szenvedők túlzottan összpontosíthatnak észlelt hibáikra, például pattanásokra, hegekre vagy testalkatra, és kényszeres viselkedést, például ápolást folytathatnak. vagy bőrszedés próbálja kijavítani vagy elrejteni a hibát. Kerülhetik azokat a társas helyzeteket vagy tevékenységeket is, amelyekben öntudatosnak érzik magukat a megjelenésük miatt. A diszmorfofóbia gyakran társul más mentális egészségi állapotokhoz is, például rögeszmés-kényszeres zavarhoz (OCD), test diszmorf rendellenességhez (BDD) és szociális szorongásos zavarhoz. A dysmorfofóbia kezelése általában a kognitív-viselkedési terápia (CBT) és a gyógyszeres kezelés kombinációját foglalja magában. Melyek a diszmorfofóbia tünetei? A dysmorfofóbia tünetei változhatnak súlyosságban és gyakoriságban, de a következőket foglalhatják magukban: Túlzott elfoglaltság az egyik észlelt hibájával vagy hibájával megjelenés–Ismétlődő viselkedések, például ápoltság vagy bőrszedés, amelyek célja az észlelt hiba kijavítása vagy elrejtése
Az olyan társas helyzetek vagy tevékenységek elkerülése, amelyekben valószínűleg előfordulhat, hogy valakinek öntudata van a megjelenésével kapcsolatban–Jelentős szorongás vagy a napi működés károsodása az észlelt hiba miatt.–Tolakodó gondolatok vagy kényszerek az észlelt hiba
Nehézségek eldobni vagy kidobni azokat a tárgyakat, amelyekről úgy gondolják, hogy hasznosak lehetnek a hiba kijavításában. Ismételten megnyugvást keresnek másoktól a megjelenésükkel kapcsolatban. Kerülik a tükröket vagy más tükröződő felületeket. Öntudatos vagy szégyenkeznek a társadalmi helyzetekben való megjelenés miatt. A diszmorfofóbia nem teljesen ismert, de úgy gondolják, hogy ez genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők összetett kölcsönhatása. Néhány lehetséges hozzájáruló tényező a következők: Genetika: Azok az egyének, akiknek a családjában előfordult szorongásos rendellenesség vagy OCD, hajlamosabbak lehetnek a diszmorfofóbia kialakulására. Agy kémia: A neurotranszmitterek, például a szerotonin és a dopamin egyensúlyhiánya hozzájárulhat a diszmorfofóbia kialakulásához. Traumatikus események , mint például a zaklatás vagy ugratás, növelheti a diszmorfofóbia kialakulásának kockázatát az élet későbbi szakaszában.Társadalmi és kulturális tényezők: A társadalmi szépségszabványok és a médiában a fizikai tökéletességről szóló ábrázolások hozzájárulhatnak az alkalmatlanság érzéséhez, és fokozhatják az észlelt hibákkal való elfoglaltságot.
Személyi jellemzők: Azok az egyének bizonyos személyiségjegyek, például a perfekcionizmus vagy az alacsony önértékelés hajlamosabbak lehetnek a diszmorfofóbia kialakulására. Hogyan kezelik a diszmorfofóbiát? A diszmorfofóbia kezelése általában a kognitív-viselkedési terápia (CBT) és a gyógyszeres kezelés kombinációját foglalja magában. A kezelés célja, hogy segítsen a diszmorfofóbiában szenvedő egyéneknek megtanulni kezelni szorongását, és csökkenteni az észlelt hibákkal kapcsolatos aggodalmukat. Kognitív-viselkedési terápia (CBT): A CBT segít az egyéneknek azonosítani és megkérdőjelezni a diszmorfofóbiával kapcsolatos negatív gondolkodási mintákat és viselkedéseket. A CBT-ben használt technikák a következők lehetnek:
Expozíció- és válaszmegelőzés (ERP): Ez magában foglalja az egyének fokozatos kitételét olyan helyzeteknek, amelyek kiváltják a szorongást, miközben megtanítják őket a szorongás kezelésének technikáira anélkül, hogy kényszeres viselkedésbe kezdenének. Kognitív átstrukturálás: Ez segít az egyének azonosításában és kihívásaiban. az észlelt hibáikkal kapcsolatos torz vagy nem hasznos gondolkodási minták.
Mindfulness-alapú terápiák: Ezek a technikák segítenek az egyéneknek abban, hogy jobban tudatosuljanak gondolataik és érzéseik, és megtanuljanak tudatosabban és együttérzőbben reagálni rájuk.
Gyógyszerek: Antidepresszánsok, pl. mint szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI-k), felírhatók a diszmorfofóbia tüneteinek, például a szorongásnak és a depressziónak a csökkentésére. Önsegítő stratégiák: A terápia és a gyógyszeres kezelés mellett a diszmorfofóbiában szenvedőknek az önsegítő stratégiák is hasznosak lehetnek, mint például:
Az önrészérzés és önelfogadás gyakorlása
A megjelenésével kapcsolatos negatív gondolatok és hiedelmek megkérdőjelezése
Önbecsülést és önbizalmat előmozdító tevékenységekben való részvétel, például testmozgás vagy kreatív elfoglaltságok.A közösségi média és az irreális szépségstandardok egyéb forrásainak kerülése.Támogatás kérése barátoktól, családtól, vagy támogató csoport.