A feloldók megértése a DNS-ben

A DNS összefüggésében a feloldó egy szoftverprogram, amely közvetítőként működik az ügyfél és a DNS-névszerverek között. A feloldó elsődleges feladata a domain nevek IP-címekké fordítása. Amikor egy ügyfélnek (például egy webböngészőnek vagy alkalmazásnak) egy adott tartománynévvel rendelkező erőforráshoz kell hozzáférnie, kérést küld a feloldónak a tartománynévvel. A feloldó ezután lekérdezi a DNS-névszervereket, hogy meghatározza az adott tartománynévhez tartozó IP-címet, és visszaadja az IP-címet a kliensnek.

A feloldókat általában olyan helyzetekben használják, amikor az ügyfélnek nincs közvetlen hozzáférése a DNS-névszerverekhez, például amikor az ügyfél egy NAT (Network Address Translation) útválasztó vagy tűzfal mögött van. Ezekben az esetekben a feloldó proxyként működik az ügyfél és a DNS-névszerverek között, lehetővé téve az ügyfél számára, hogy hozzáférjen a DNS-névszerverekhez, még akkor is, ha nem tud közvetlenül kommunikálni velük.

Többféle feloldó áll rendelkezésre, többek között:

1. Csonkfeloldók: Ezek olyan könnyű feloldók, amelyek a közelmúltban elért tartománynevek IP-címeit gyorsítótárazzák. Általában nem tárolják a tényleges DNS-rekordokat, hanem továbbítják a kéréseket egy teljes körű feloldóhoz.
2. Teljes funkcionalitású feloldók: Ezek átfogóbb feloldók, amelyek hosszabb ideig tárolják a tényleges DNS-rekordokat. További funkciókat is végrehajthatnak, például DNSSEC-ellenőrzést és terheléselosztást.
3. Rekurzív feloldók: Ezek olyan feloldók, amelyek rekurzív lekérdezéseket hajtanak végre az ügyfél nevében. Ez azt jelenti, hogy több DNS-keresést hajtanak végre egyetlen tartománynév feloldásához, ahelyett, hogy csak a gyökértartomány IP-címét adnák vissza.
4. Mérvadó feloldók: Ezek olyan feloldók, amelyek egy adott domain névre vonatkoznak. Ők felelősek az adott tartománynév DNS-rekordjainak tárolásáért és karbantartásáért, és jellemzően saját DNS-infrastruktúrával rendelkező szervezetek használják őket.