A forradalmi linotípiagép: változás a nyomtatás történetében

A Linotype egy olyan típusú öntőgép, amelyet Ottmar Mergenthaler talált fel a 19. század végén. Forradalmasította a nyomdaipart azáltal, hogy lehetővé tette a nyomtatók számára, hogy egyszerre egész sornyi szöveget öntsenek, ahelyett, hogy egyes betűket egyenként öntöttek volna ki. Ez nagymértékben megnövelte a nyomtatás sebességét és hatékonyságát, és elősegítette a 20. század elején a forró fémszedés alkalmazásának népszerűsítését.

A Linotype gép egy billentyűzetből, egy mátrixból és egy vonalgörgőből állt. A billentyűzetet használták a szöveg bevitelére, a mátrix pedig egy forma volt, amely a betűtípust tartotta. Miközben a kezelő a billentyűzeten gépelt, a mátrix balról jobbra mozgott, és a szöveget fémsorba öntötte. A vonalöntő ezután összegyűjtötte az öntött sort, és egy papírlapra helyezte. A linotípia gépeket széles körben használták az újságokban, folyóiratokban és a könyvkiadásban egészen az 1970-es évekig, amikor is felváltották őket a digitális szedőrendszerek. A Linotype-ot ma is használják bizonyos speciális alkalmazásokban, például a Braille-könyvek gyártásában.