A gonosz-kedvesség megértése a buddhizmusban

A gonoszság kedveltsége (szanszkrit: pratigha) a buddhizmusban használt kifejezés a negatív mentális állapot vagy hajlam olyan típusának leírására, amely káros cselekedetekhez és szenvedéshez vezethet. Gyakran „rosszindulatnak” vagy „rossz akaratnak” fordítják, de felfogható egyfajta elfogultságként vagy előítéletként is, amely arra késztet bennünket, hogy másokat negatív fényben tekintsünk.

A buddhista tanításokban a rossz iránti előnyben részesítést az egyik tíz nem erényes cselekvés (szanszkrit: akusalakarma), amelyek szenvedéshez és újjászületéshez vezethetnek az alacsonyabb szférákban. Önmagunkkal vagy másokkal szembeni gyűlölet vagy rosszindulat egy formájának tekintik, és különféle módokon megnyilvánulhat, például haragban, haragban, féltékenységben vagy rosszindulatban.

A rossz iránti kedvet negatív mentális állapotnak tekintik, mert káros hatásokhoz vezethet. cselekedetek, mint például mások vagy önmagunk bántalmazása, és ez a szétválás és megosztottság érzését is keltheti köztünk és mások között. Ezzel szemben az erényes cselekedetek (szanszkrit: shukla-karma) azok, amelyek elősegítik önmagunk és mások jólétét, és olyan tulajdonságokon alapulnak, mint az együttérzés, a kedvesség és a megértés.

A buddhista gyakorlatban az erényes cselekedetek művelése, ill. a negatív mentális állapotok, mint például a rossz iránti előnyben részesítés megszüntetése elengedhetetlen a boldogság, a béke és a szenvedéstől való megszabadulás eléréséhez. Ez magában foglalhatja az éberség, a koncentráció és a bölcsesség fejlesztését, valamint az etikus magatartás gyakorlását és az olyan pozitív tulajdonságok ápolását, mint a szerető kedvesség és az együttérzés.