A Gram-negatív baktériumok megértése: jellemzők, élőhelyek és betegségek

A Gram-negatív baktériumok olyan baktériumok, amelyek nem tartják meg a Gram-festési technikánál használt kristályibolya festést. Ennél a technikánál a baktériummintát kristályibolyával megfestik, majd jód és alkohol oldattal mossák. A kristályibolya megfesti a Gram-pozitív baktériumok sejtfalát, és mikroszkóp alatt kékre vagy lilára színezi őket. A Gram-negatív baktériumoknak azonban más típusú sejtfaluk van, amelyek nem tartják meg a kristályibolya foltot, ezért mikroszkóp alatt rózsaszínnek vagy vörösnek tűnnek.

A Gram-negatív baktériumok jellemzően magas oxigénszintű környezetben találhatók, mint pl. talaj és víz. Gyakran megtalálhatók a növények és állatok felszínén is. A Gram-negatív baktériumok néhány példája az Escherichia coli (E. coli), a Pseudomonas aeruginosa és a Salmonella enterica. Ezek a baktériumok számos betegséget okozhatnak az emberben, beleértve a húgyúti fertőzéseket, tüdőgyulladást és ételmérgezést. A Gram-negatív baktériumok számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket a Gram-pozitív baktériumoktól. Például vékonyabb peptidoglikán réteg van a sejtfalukban, ami érzékenyebbé teszi bizonyos antibiotikumokra. Másfajta lipopoliszacharid (LPS) is található a sejtmembránjuk külső felületén, ami immunválaszt válthat ki az emberben. Ezenkívül a Gram-negatív baktériumok gyakran ellenállóbbak az antibiotikumokkal szemben, és nagyobb az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának kockázata. Összefoglalva, a Gram-negatív baktériumok olyan baktériumok, amelyek nem tartják meg a Gram-festési technikában használt kristályibolya festést. Általában magas oxigénszintű környezetben találhatók, és számos betegséget okozhatnak az emberben. Számos olyan jellemzőjük van, amelyek megkülönböztetik őket a Gram-pozitív baktériumoktól, beleértve a vékonyabb peptidoglikán réteget és a sejtmembránjukon lévő eltérő típusú LPS-t.