A gramofonikus hang melegének feloldása

A gramofon egy olyan kifejezés, amely egy lemezjátszó vagy gramofon hangjára utal. A "gramofonikus" szó az eszköz nevéből származik, amelyet gramofonnak neveztek. A kifejezést a lemezjátszókon lejátszott zene egyedi hangminőségének leírására használják, különösen a meleg, gazdag hangokat, amelyek a régi felvételekhez társulnak. A gramofonikus hangzást számos tényező jellemzi, beleértve a lemez felületi zaját, a lemezjátszóban használt hangkar és kazetta, valamint maga a lejátszó berendezés. A hangot gyakran meleg, analóg minőségként írják le, amely különbözik a modern felvételek digitális hangjától.

A gramofonikus zenét gyakran a 20-as évektől az 1950-es évekig terjedő klasszikus jazz-, blues- és folk-felvételekkel társítják, bár ez a kifejezés lehet más típusú, gramofonon lejátszott zenére is alkalmazható. A kifejezés népszerűvé vált az audiofilek és a vintage lemezgyűjtők körében, akik a gramofonikus felvételek egyedi hangminőségét keresik.