A hanghullámok megértése: frekvencia, amplitúdó és irány

A hang az energia egyik formája, amelyet rezgések hoznak létre. Ha egy tárgy rezeg, az zavart kelt a körülötte lévő levegő részecskéiben, aminek hatására azok ide-oda oszcillálnak. Ezeket az oszcillációkat vagy hullámokat hangként érzékeljük. A hanghullámok tulajdonságai hasonlóak más típusú hullámokéhoz, például a fényhullámokhoz vagy a vízhullámokhoz. A hanghullámoknak frekvenciája (hangmagassága), amplitúdója (hangossága) és hullámhossza (az egymást követő rezgések közötti távolság) van. Van egy sebességük is, ami a hullám által időegység alatt megtett távolság. A hangsebesség körülbelül 343 méter/s (m/s) levegőben szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson.

Az emberek körülbelül 20 Hz és 20 000 Hz közötti frekvenciájú hangokat képesek hallani. A 20 Hz alatti frekvenciájú hangokat infrahangnak, míg a 20 000 Hz feletti frekvenciájú hangokat ultrahangnak nevezzük. Az infrahang és az ultrahang az emberi fül számára nem hallható, de speciális műszerekkel észlelhetők.

A hangnak frekvenciáján és amplitúdóján kívül terjedési iránya is van, amely a hullám haladási iránya. Ezt az irányt a hangforrás helye és a hallgató pozíciója határozhatja meg. A hangot különböző tényezők is befolyásolhatják, mint például a közeg sűrűsége, amelyen keresztül halad, az akadályok vagy tükröződő felületek jelenléte, valamint magának a hangnak a frekvenciája.