A horogkereszt: egy ősi szimbólum összetett történettel

A horogkereszt egy ősi szimbólum, amelyet sok kultúrában több ezer évig használtak, mielőtt a náci párt átvette Németországban. A „horogkereszt” a szanszkrit „svastika” szóból származik, ami „jó szerencsét” vagy „jó közérzetet” jelent. A hinduizmusban, a dzsainizmusban és a buddhizmusban a horogkeresztet szent szimbólumnak tekintik, amely az élet körforgását és a világegyetem. Gyakran megtalálható az ókori templomokban, tárgyakban és szövegekben. Ezekben a kultúrákban a horogkeresztet a dharma, vagyis az igazságos életmód fogalmával társítják, és úgy gondolják, hogy szerencsét és jólétet hoz.

A második világháború alatt azonban a náci párt a horogkeresztet használta szimbólumaként, és a gyűlölet, elnyomás és népirtás. A nácik a horogkeresztet a faji tisztaság és a katonai hódítás ideológiájának népszerűsítésére használták, és kiemelten szerepelt a német zászlón.

Ma a horogkeresztet széles körben elismerik a gyűlölet és az intolerancia szimbólumaként, és használata számos országban illegális. Egyes hindu és buddhista közösségek azonban továbbra is szent szimbólumként használják a horogkeresztet, és továbbra is fontos része kulturális örökségüknek.