A középkor és a reneszánsz fényűző almuce szövete

Az almuce (más néven almus, almus vagy almuss) a középkorban és a reneszánszban népszerű szövetfajta. Selyem és gyapjú keverékéből készült, a selyemszálak voltak a domináns összetevők. A „almuce” kifejezés az arab „al-musa” szóból származik, ami „a ruhát” jelenti.

Az almuce-t puhasága, melegsége és tartóssága miatt nagyra becsülték, és gyakran használták fényűző ruhák, például köpenyek, köpenyek, és ruhák. A ruházat kibélelésére is használták, különösen a gazdagok számára, mivel további meleget és védelmet nyújtott az elemekkel szemben.

Az almuce egyik leghíresebb példája a torinói lepel, amelyet egyesek szerint a temetkezési helynek tartanak. Jézus Krisztus ruhája. A lepel évszázadok óta megőrzött almuzsból készült, és még ma is látható annak ellenére, hogy fénynek és más környezeti tényezőknek van kitéve.

Ma már nem különálló szövetként állítják elő az almucet, de a kifejezést továbbra is használják bizonyos szövetek puha, selymes textúrájának leírására. Időnként történelmi újrajátszásokban és kosztümös drámákban is használják, hogy hiteles megjelenésű ruhákat készítsenek a középkorból és a reneszánszból.