A középkori kéziratok szakképzett írástudói: A tudás és a kultúra megőrzői

A középkori kéziratok kontextusában az írnok (latinul scriptor) olyan személy volt, aki szövegeket kézzel másolt. Az írástudók feladata volt a vallási szövegek, jogi dokumentumok és más írott művek kéziratos formába való átírása. Jártasak voltak a tollírásban, a helyesírásban és a nyelvtanban, és gyakran díszítő kezdőbetűket és megvilágításokat adtak munkájukhoz.

A „scriptor” kifejezés a latin „scribere” szóból származik, ami „írni” jelent. A középkorban az írástudók létfontosságú szerepet játszottak a tudás és a kultúra megőrzésében az írott művek másolásával és továbbításával. Az ebből az időszakból fennmaradt kéziratok közül sok olyan írástudók fáradságos erőfeszítéseinek eredménye, akik számtalan órát töltöttek szövegek kézi másolásával.