A kapituláció értelmezése: meghatározás, példamondatok és szinonimák

A kapituláció egy ige, amely azt jelenti, hogy feltétel nélkül megadják magukat, különösen csatában vagy tárgyalásokban. Jelentheti azt is, hogy vonakodva beleegyezik valamibe, gyakran azután, hogy legyőzték vagy túljátszották.
Példamondatok:

1. Az ellenséges hadsereg kénytelen volt kapitulálni, miután vezérét elfogták.
2. A társaságnak nem volt más választása, mint megadni magát a szakszervezet követelései előtt.
3. Kezdeti ellenállása ellenére végül engedett a kollégái nyomásának, és beleegyezett a javaslatba. A kapituláció szinonimái közé tartozik a megadás, az engedmény, a feladás és a behódolás. Az antonimák közé tartozik az ellenállás, a harc, a helytállás és a kitartás.