A Kondo-effektus megértése a kondenzált anyag fizikában

A Kondo egy olyan kifejezés, amelyet a kondenzált anyag fizikájában használnak a kvantumfázis-átalakulás egy fajtájának leírására, amely bizonyos anyagokban alacsony hőmérsékleten megy végbe. Nevét Jun Kondo japán fizikusról kapta, aki először vetette fel az ötletet az 1960-as években. A Kondo-effektusban egy fémben lévő elektron spinje egy szennyező atom, például egy mágneses ion spinéhez kapcsolódik, azaz fémbe ágyazva. A két spin közötti kölcsönhatás hatására a fémben lévő elektronok a szennyeződés körül lokalizálódnak, és egy elektronokból álló "Kondo-felhőt" alkotnak. Ez az anyag vezetőképességének csökkenéséhez vezethet, mivel az elektronok már nem mozoghatnak szabadon a fémen keresztül. A Kondo-effektus azért fontos, mert lehetővé teszi a kvantumrendszerek viselkedésének megértését alacsony hőmérsékleten, ahol a klasszikus az elméletek összeomlanak. Anyagok széles körében megfigyelték, beleértve a fémeket, félvezetőket és szupravezetőket, és olyan területeken alkalmazzák, mint a kvantumszámítás és a spintronika.