A lámpatartó szimbolikája és jelentősége a Bibliában

A Bibliában a lámpatartó (más néven gyertyatartó vagy menóra) a tabernákulumban, majd később a templomokban használt bútordarab, amely a fényt adó lámpákat tartja. A lámpatartó jellemzően bronzból készült, hét ága volt, mindegyik ágban egy-egy lámpa volt.

A lámpatartó Isten jelenlétének és útmutatásának jelképe volt, és a sátor szent helyén, a tömjénoltár közelében helyezték el. A lámpatartót minden este olajfa olajjal gyújtották meg, fénye pedig a tabernákulum megvilágítására szolgált, és jelzőfényként szolgált a papok számára feladatuk ellátása közben.

Amellett, hogy gyakorlati fényt ad, a lámpatartónak spirituális is volt. jelentőség. Emlékeztető volt Isten népével kötött szövetségére, és Isten jelenlétének és útmutatásának fényét jelentette az életükben. A lámpatartó egyben a Messiás szimbóluma is volt, aki azért jött, hogy világosságot és üdvösséget hozzon a világnak.

A Biblia a lámpatartót különféle összefüggésekben említi, többek között az Exodusban is, ahol először a tabernákulum berendezésének részeként írják le. és Zakariásnál, ahol Isten népének helyreállításának szimbólumaként használják. A lámpatartót különféle vallási hagyományok is többféleképpen értelmezték, többek között a teremtés hét napjának, a hét erénynek vagy a hét halálos bűnnek a szimbólumaként.