A megfigyelők szerepe a fizikában: A relativitáselmélet és az idő és tér szubjektív természete

A fizikában a megfigyelő egy hipotetikus entitás, amelyet a tárgyak mozgásának és az idő múlásának leírására használnak. A megfigyelő fogalma központi szerepet játszik az Albert Einstein által kidolgozott relativitáselméletben. A relativitáselméletben a megfigyelő minden olyan entitás, amelynek van vonatkoztatási rendszere, azaz koordináták halmaza és egy óra, amely képes mérni a pozíciót és az időt. eseményekről. A megfigyelők lehetnek emberek, műszerek vagy akár egész galaxisok is. A lényeg az, hogy minden megfigyelőnek megvan a saját egyedi vonatkoztatási rendszere, amely befolyásolja, hogyan érzékeli a körülötte lévő világot.

Például, ha két megfigyelő mozog egymáshoz képest, akkor ugyanarra az eseményre eltérő mérési eredményeket adhatnak, mint pl. az az idő, ami alatt a fényjelzés áthalad közöttük. Ennek az az oka, hogy az idődilatáció, a relativitáselmélet egyik alapelve, lassabban telik el az idő a mozgásban lévő megfigyelő számára az álló megfigyelőhöz képest.

Az idődilatáció mellett a megfigyelők hossz-összehúzódást is tapasztalnak, ami miatt a tárgyak rövidebbnek tűnnek. megfigyelő, amikor a tárgyhoz képest mozognak. Ez a hatás nagy sebességnél a legkifejezettebb, de nagyon precíz mérésekkel kisebb sebességnél is megfigyelhető.

A megfigyelő fogalma azért fontos a fizikában, mert rávilágít az idő és a tér szubjektív természetére. Nincs abszolút vonatkoztatási keret; ehelyett minden vonatkoztatási rendszer relatív a megfigyelőhöz. Ennek mélyreható következményei vannak az univerzum és az azt irányító törvények megértésére.