A monotelizmus megértése: eretnekség, amely alábecsülte Krisztus emberségét

A monotelizmus egy teológiai álláspont, amely azt állítja, hogy Krisztusnak csak egy akarata volt, nem pedig két akarata (emberi és isteni), ahogyan azt a katolikus egyház tanítja. Ez a hiedelem a 7. században volt kiemelkedő a Bizánci Birodalom idején, és az eutychianizmus eretnekségéhez kapcsolódott, amely tagadta Krisztus teljes emberségét.

A „monotelita” kifejezést ennek az álláspontnak a leírására találták ki, amely inkább Krisztus akaratának egységét hangsúlyozza, mintsem emberi és isteni természete közötti különbségtétel. A monoteliták úgy vélték, hogy Krisztus isteni akarata volt az elsődleges akarat, míg az emberi akarat ennek alárendelve. Ezt a nézetet úgy tekintették, mint a Krisztus emberségéről és istenségéről szóló bibliai tanítások összeegyeztetésének módját, de a katolikus egyház végül elutasította, mint eretnekséget, mert alábecsülte Krisztus teljes emberségét. A monotelitizmus körüli vita komoly probléma volt a korai időszakban. keresztény egyház, több zsinatot és zsinatot tartanak a kérdés kezelésére. A 680–681-es III. Konstantinápolyi Zsinat elítélte a monotelitizmust, és megerősítette Krisztus kettős akaratát, az emberi és az isteni, a katolikus egyház tanítása szerint. Ez a döntés hozzájárult a katolikus egyház által ma is elfogadott krisztológia tanának megalapozásához.