A nuncupatív kijelentések megértése: jogi következmények és mindennapi használat

A nuncupatív valamire utal, amit homályosan, határozatlanul vagy általánosan mondanak ki vagy fejeznek ki anélkül, hogy konkrétan vagy egyértelműen kimondanák. Utalhat olyasmire is, amelyre közvetve utalnak, ahelyett, hogy kifejezetten kimondanák.

Jogi kontextusban a nuncupative szóbeli nyilatkozatra vagy megállapodásra utal, amely nem redukálódik írásba, és nem érvényesíthető szerződésként. Ez ellentétben áll egy írásos dokumentummal vagy szándéknyilatkozattal, amely jogilag kötelező erejű lehet.

Például, ha valaki azt mondja, hogy „gondolok rá” vagy „megpróbálom megtenni”, akkor ezek a kijelentések hiányosak, mert homályosak, és nem kötelezik a személyt semmilyen konkrét cselekvésre. Hasonlóképpen, ha valaki egy lehetőségre vagy szándékra utal, anélkül, hogy azt közvetlenül kimondaná, akkor az állítása nuncupatív.

A köznapi nyelven az emberek akkor használhatnak nuncupatív kijelentéseket, amikor nem akarnak határozottan elköteleződni, vagy nem biztosak valamiben. Jogi kontextusban azonban problémát jelenthetnek a nemes nyilatkozatok, mivel nem használhatók fel bizonyítékként a bíróságon.