A parézis megértése: okok, tünetek és kezelési lehetőségek

A parézis egy olyan kifejezés, amelyet a neurológiában használnak a központi idegrendszer (CNS) károsodásából eredő motoros diszfunkció vagy gyengeség egy típusának leírására. Az izomerő, a tónus és a koordináció elvesztése jellemzi, ami a test egyik oldalát (hemiparézis) vagy mindkét oldalát (quadriparesis) érintheti.

A „paresis” szó a görög „parasmos” szóból származik, ami „rendellenességet” jelent. és a „hēmera”, azaz „nap”. Az angol nyelvben először a 17. század végén használták a "paralysis agitans" néven ismert állapot leírására, amelyet ma a Parkinson-kór egyik formájaként ismernek el. Idővel a kifejezést kibővítették a központi idegrendszer károsodása által okozott motoros diszfunkció egyéb típusaira is. A parézist számos tényező okozhatja, beleértve a stroke-ot, a traumás agysérülést, a sclerosis multiplexet és az agyi bénulást. Más neurológiai állapotok tünete is lehet, mint például a gerincvelő sérülései, a perifériás idegkárosodás és a neurodegeneratív betegségek, például az amiotrófiás laterális szklerózis (ALS). A parézis kezelése a kiváltó októl és a tünetek súlyosságától függ. A fizikoterápia, a foglalkozási terápia és a beszédterápia javasolható az izomerő, a koordináció és a kommunikációs készségek javítására. Egyes esetekben gyógyszereket, például dopaminerg szereket vagy izomrelaxánsokat írhatnak fel a tünetek kezelésére. Bizonyos helyzetekben a műtétet is meg lehet fontolni, például az ideg összenyomásának enyhítésére vagy az anatómiai rendellenességek kijavítására.