A Pseudoperipteros megértése az ókori görög építészetben

A pszeudoperipterosz (görögül: ψευδοπερίπτερος) az ókori görög építészet tanulmányozása során használt kifejezés, amely egy olyan perisztílus leírására szolgál, amelyet nem szabadon álló oszlopok vesznek körül, hanem olyan építészeti elemek, mint a falak vagy a pilaszterek. Az oszlopok nem szabadon állók, hanem a környező épületek vagy építmények falaiba vannak beépítve. Ez a bezártság érzetét keltheti, és meghatározhatja a teret a peristyle-en belül, miközben alátámasztja az épület tetejét vagy felső szintjeit.

A pszeudoperipterost gyakran használják középületekben, például templomokban, bazilikákban és más polgári építményekben, ahol a központi a teret meg kell határozni és be kell zárni, de szabadnak kell lennie a szabadba szertartási célokra is. A pseudoperipteros használata egyensúlyt teremt a magánélet és a nyitottság között, és a nagyszerűség és a monumentalitás érzetét kelti.