A szanatóriumok története: visszatekintés az orvosi turizmus egy letűnt korszakába

A szanatórium a 19. század végén és a 20. század elején népszerű gyógyintézet vagy gyógyfürdő volt. Ezek a létesítmények jellemzően távoli, tiszta levegővel, vízzel és festői szépségű területeken helyezkedtek el, és pihenést, kikapcsolódást és kezelést biztosítanak azoknak a betegeknek, akik különböző betegségekben szenvednek, beleértve a tuberkulózist, a légúti betegségeket és más krónikus betegségeket.
Szanatórium jellemzően egy sor kezelést kínált, beleértve a friss levegőt, a pihenést, a testmozgást és a hidroterápiát (a gyógyulást elősegítő vízhasználatot). A betegek gyakran a szabadban töltöttek időt, élvezve az olyan tevékenységeket, mint a túrázás, a lovaglás és a kertészkedés, és különféle terápiás tevékenységekben is részt vettek, mint például a jóga, a meditáció és a zeneterápia. A szanatórium népszerű volt Európában és Észak-Amerikában a 19. század végén. század elején és a 20. század elején, de az antibiotikumok és más orvosi vívmányok megjelenésével csökkent a népszerűsége. Mára sok egykori szanatóriumot szállodává, üdülőhelyé vagy egyéb létesítményekké alakítottak át, néhányat pedig történelmi helyszínként vagy múzeumként őriztek meg.