A tónus megértése a zeneelméletben

A zenében a tonika egy skála vagy mód első hangja. Általában ez a központi hang, amely köré a skála vagy mód többi hangja rendeződik. A tonik gyakran a "házi" hangnak számít, a skála vagy mód többi hangja pedig a toniktól való eltérésnek.

Például a C-dúr hangnemben a tonik a C hang. A C-dúr skála C, D, E, F, G, A és B hangokból áll, a C a skála első és utolsó hangja. A skála többi hangja a C tónushangtól való eltérésnek tekinthető.

Egy zeneműben a tonika referenciapontként szolgálhat a hallgató harmónia- és szerkezetérzésében. Például egy zeneszerző használhatja a tonikát dallam- vagy akkordmenet kiindulópontjaként, majd a skála többi hangját felhasználva feszültséget és felbontást kelt.

A zeneelméleti szerepe mellett a „tonika” kifejezés az orvostudományban is olyan anyagra utalnak, amelyet egy másik anyag hatásának ellensúlyozására használnak. Például egy ellenszer használható a méreg hatásainak ellensúlyozására.