A túlirányítás paradoxona: A szabad akarat és a determinizmus közötti feszültség feltárása

Az overmastering kifejezés a szabad akaratról és a determinizmusról szóló vita kontextusában használatos. Arra az elképzelésre utal, hogy tudatos döntéseinket és cselekedeteinket nem feltétlenül szabad akaratunkból fakadóan, hanem rajtunk kívül álló tényezők határozzák meg, mint például a genetika, a környezet és a múltbeli tapasztalatok. az elme nem tetteink és döntéseink végső forrása, hanem inkább ezeknek a külső tényezőknek a rabszolgája. Ez azt jelenti, hogy úgy érezhetjük, hogy tudatos döntést hoztunk, de a valóságban ezek a külső tényezők hozták meg helyettünk a döntést.

A túlirányítás a determinizmus egy formájaként fogható fel, mivel azt sugallja, hogy döntéseink és cselekedeteink előre meghatározottak, nem igazán az irányításunk alatt. A túlzott irányítás egyes hívei azonban azzal érvelnek, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs szabad akaratunk, hanem azt, hogy szabad akaratunknak határt szabnak környezetünk és genetikánk korlátai.