A telegónia ellentmondásos fogalma: A fizikai jellemzők feltételezett öröklődésének megértése

A telegónia egy olyan kifejezés, amelyet a 19. században használtak egyes állatok, különösen a lovak állítólagos képességének leírására, hogy fizikai tulajdonságaikat egyfajta extraszenzoros öröklődés útján továbbítsák utódaiknak. A telegónia fogalma azon az elgondoláson alapult, hogy a hím szülő képét vagy esszenciáját a nőstény reproduktív rendszerébe vésheti, és ez a lenyomat az utódokra is továbbadható.

A „telegónia” kifejezést Isidore Geoffroy francia természettudós alkotta meg. Saint-Hilaire-ben 1837-ben, és a francia tudós és filozófus, Henri Bergson népszerűsítette "Esszé a tudat közvetlen adatairól" című könyvében. A telegónia gondolata azon a megfigyelésen alapult, hogy egyes állatok, például a lovak, fel tudták ismerni szüleiket, sőt őseiket is, és ez a felismerés nem kizárólag vizuális vagy hallási jelzéseken alapult. A telegónia fogalma akkoriban ellentmondásos volt, és ez ma is így maradt. Míg egyes tudósok azt sugallták, hogy az extraszenzoros öröklődés gondolatának van némi alapja, mások áltudománynak minősítették. Jelenleg nincs olyan tudományos bizonyíték, amely alátámasztja azt az elképzelést, hogy az állatok a hagyományos genetikai öröklődéstől eltérő módon továbbadhatják fizikai jellemzőiket utódaiknak.