A titrálható anyagok és jelentőségük a sav-bázis titrálásban

A titrálható olyan anyagra vonatkozik, amely standardként használható sav-bázis titráláshoz. Más szóval olyan anyagról van szó, amely savval vagy bázissal reakcióba lépve stabil vegyületet képez, és az ismert térfogatú sav vagy bázis semlegesítéséhez szükséges anyagmennyiség segítségével meghatározható a sav, ill. bázis.

A titrálható anyagok gyakori példái a következők:

1. Nátrium-hidroxid (NaOH) – nátronlúgként is ismert, ez egy erős bázis, amely savakkal reagálva sókat és vizet képezhet.
2. Sósav (HCl) – ez egy erős sav, amely bázisokkal reagálva sókat és vizet képezhet.
3. Kálium-hidrogén-ftalát (KHP) – ez egy gyenge sav, amely erős bázisokkal reagálva sókat és vizet képezhet.
4. Nátrium-karbonát (Na2CO3) – ez egy gyenge bázis, amely reakcióba léphet erős savakkal sókat és vizet képezve. A sav-bázis titrálás során ismert térfogatú titrálható anyagot adunk egy ismeretlen pH-jú oldathoz, majd megmérjük a a stabil pH eléréséhez szükséges anyagmennyiség. Az oldatban lévő sav vagy bázis koncentrációjának ismeretében a pH a Henderson-Hasselbalch egyenlet segítségével kiszámítható. A titrálható anyagok számos alkalmazásban nélkülözhetetlenek, például az élelmiszeriparban az élelmiszerek savasságának meghatározására, a gyógyszeriparban az iparban a gyógyszerek tisztaságának meghatározására, a környezeti monitoringban pedig a víz- és levegőminták pH-értékének meghatározására.