A triódák megértése: A korai vákuumcsövek, amelyek forradalmasították az elektronikát

A trióda egy korai típusú vákuumcső, amelyet széles körben használtak elektronikus eszközökben a tranzisztorok megjelenése előtt. Három elektródából áll: egy katódból, egy rácsból és egy lemezből. A katód egy fűtött izzószál, amely hevítéskor elektronokat bocsát ki, a rács egy fémlemez, amely a katódhoz képest előfeszíthető, a lemez pedig egy fémlemez, amelyet a jel erősítésére használnak. A trióda egy kisméretű, bemeneti áram nagysága nagyobb mennyiségű kimeneti áram szabályozásához. Ha pozitív feszültséget kapcsolunk a rácsra a katódhoz képest, az elektromos mezőt hoz létre, amely taszítja az elektronokat a rácstól, így több elektron áramolhat át a csövön, és növeli a kimeneti áramot. Ez lehetővé teszi, hogy a trióda erősítőként működjön, kis bemeneti jelet vesz, és nagyobb kimeneti jellé erősíti.

A triódákat széles körben használták a korai elektronikai eszközökben, például rádiókban, televíziókban és erősítőkben, de nagyrészt tranzisztorokra és egyéb szilárdtest-eszközök. Néhány speciális alkalmazásban azonban továbbra is használatosak, például nagy teljesítményű erősítőkben és bizonyos típusú hangszerekben.