A tudás megértése a középkori jogban

A jog szövegkörnyezetében az „attaint” vagy „attainder” olyan büntetés- vagy büntetéstípusra utal, amelyet a középkori Angliában és más jogrendszerekben használtak. Ez a büntetőjogi büntetés egy formája volt, amely tulajdon és jogok elvesztésével, valamint társadalmi státuszának és kiváltságainak elvesztésével járt.

A kitüntetést jellemzően olyan személyekre szabták ki, akik súlyos bűncselekményeket, például hazaárulást, gyilkosságot vagy bűncselekményt követtek el. Ha valakit elértek, úgy tekintették, hogy elvesztette földjét, címét és egyéb tulajdonát a koronára. Bebörtönzéssel, száműzetéssel vagy akár halállal is sújthatják őket. Az elérés fogalma azon az elképzelésen alapult, hogy bizonyos bűncselekmények olyan szörnyűek, hogy nemcsak büntetést érdemelnek, hanem minden jog és kiváltság elvesztését is. Valakinek megszerzésével a kormány lefoglalhatja vagyonát, és az áldozatok kártalanítására vagy állami projektek finanszírozására használhatja fel. A veszélyes egyének társadalomból való eltávolításának és a közösség védelmének módjának is tekintették.

Az attaintmentet Angliában egészen a 19. századig használták, amikor is a büntető igazságszolgáltatási rendszer megreformálására irányuló szélesebb körű erőfeszítés részeként eltörölték. Mára a fogalom nagyrészt elavult, bár egyes jogtudósok még mindig történelmi jelenségként vizsgálják.