Az ékírás titkai feltárása

Az ékírás egy ősi írásrendszer, amelyet a sumérok, akkádok és Mezopotámia (a mai Irak) más civilizációi használtak ie 3500-1000 körül. Az „ékírás” szó a latin „cuneus” szóból származik, ami „ék” és „forma”, azaz „alak”. Ennek az írásrendszernek a karaktereit ugyanis ék alakú jelekként írták agyagtáblákra.
Az ékírást különféle célokra használták, beleértve a nyilvántartásokat, jogi dokumentumokat, irodalom és vallási szövegeket. Az ékírás több mint 600 különböző jelből áll, amelyeket függőleges oszlopokba rendezve szövegsorokat alkottak. Minden jelnek sajátos jelentése volt, és a jelek kombinációja összetett gondolatokat és mondatokat közvetíthetett.
Az ékírás fontos újítás volt az emberiség történetében, mivel lehetővé tette írásos emlékek létrehozását és a tudás terjesztését különböző régiókban és kultúrákban. Az írás egyik legkorábbi formájának tartják, és a tudósok még ma is tanulmányozzák, hogy betekintést nyerjenek az ókori Mezopotámia kultúrájába, vallásába és mindennapi életébe.