Az ablatív eset és ablaut megértése a nyelvben

Az ablatívusz egy nyelvtani kifejezés, amely bizonyos nyelveken, köztük a németben és a latinban használt eset- vagy szóalakra utal. Ezekben a nyelvekben az ablatívus esetet arra használják, hogy jelezzék a művelet végrehajtásának eszközét, vagy a cselekvés kiindulási vagy érkezési pontját.

A németben az ablatívus esetet jellemzően bizonyos igék után használják, mint például a "gehen" ( menni) vagy "kommen" (jönni), jelzi a mozgás irányát vagy a cselekvés kiindulópontját. Például:

* Ich gehe nach Hause. (Hazamegyek.)
* Er kommt aus Berlin. (Berlinből származik.)

A latin nyelvben az ablatívus esetet arra használták, hogy jelezzék a cselekvés eszközét, vagy a cselekvés kiindulási vagy érkezési pontját. Az elöljárószó tárgyának jelzésére is használták. Például:

* Agamus pecuniam. (Vegyünk pénzt.)
* Ego amo libros. (Imádom a könyveket.)

Az "ablaut" kifejezés a latin "ablatum" szóból származik, ami azt jelenti, hogy "elvitték". Egyes nyelvekben, köztük a németben és az angolban előforduló hangváltozás leírására szolgál, ahol a protoindoeurópai *b- bizonyos szövegkörnyezetekben *p- vagy *t- lesz. Ezt a hangváltozást Grimm-törvényként ismerik.

Például a németben az "apa" (Vater) szó a proto-indoeurópai *ph2ter- gyökből származik, amely a latinban *pater-, a németben pedig *vater- lett. . Ez a változás az ablaut példája.