Az Adagio és Adagietto megértése a klasszikus zenében

Az Adagio egy zenei kifejezés, amely lassú és impozáns tempót jelöl, jellemzően 66 és 76 ütem/perc között. A kifejezés a barokk korból származik, és a kecses és méltóságteljes mozdulatokkal jellemezhető táncmozgások egy sajátos típusának leírására szolgál.

A modern klasszikus zenében az adagio kifejezést gyakran használják a darab lassú és kontemplatív szakaszának jelzésére, gyakran inkább introspektív vagy érzelmi hangulat. A tempó változhat, de általában lassabb, mint egy allegro és gyorsabb, mint egy andante. Az

Adagietto ezzel szemben az adagio egy alműfaja, amelyet lazább és kecsesebb tempó jellemez, jellemzően 72 és 80 ütem/perc között . Gyakran használják a klasszikus zene lassú tételeiben a vágy vagy a nosztalgia érzetének keltésére.

Összefoglalva, az adagio a lassú tempó általános kifejezése, míg az adagietto az adagio egy sajátos alműfaja, lazább és kecsesebb tempóval.