Az Avidya megértése: A tudatlanság, amely szenvedést okoz a hinduizmusban és a buddhizmusban

Az Avidya egy szanszkrit szó, ami "tudatlanságot" vagy "téveszmét" jelent. A hinduizmusban és a buddhizmusban a valóság valódi természetének tudatlanságára vagy félreértésére utal. A szamszárában (a születés és halál körforgása) a szenvedés és a rabság egyik fő okaként tartják számon.

A hinduizmusban az avidját gyakran társítják a maya gondolatával, vagy az anyagi világ illuzórikus természetével. Úgy gondolják, hogy a világról alkotott felfogásunkat elhomályosítja az avidya, ami miatt a dolgokat különállónak és egymástól elkülönülőnek látjuk, nem pedig összekapcsoltnak és egységesnek. Ez a tudatlanság az ego és az egyéniség érzéséhez vezet, ami viszont arra késztet bennünket, hogy vágyakozzunk és ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, amelyek állandóak és megbízhatatlanok.

A buddhizmusban az avidya a megvilágosodás elérésének egyik fő akadálya. Úgy gondolják, hogy a valóság valódi természetével kapcsolatos tudatlanságunk arra késztet bennünket, hogy ragaszkodjunk saját egónkhoz és ragaszkodásunkhoz, ahelyett, hogy elengednénk és befogadnánk a jelen pillanatot. Az éber figyelem és a meditáció gyakorlata az avidya legyőzésének és a valóság valódi természetébe való betekintésnek a módja. Összességében az avidya egy olyan fogalom, amely rávilágít saját tudatlanságunk és téveszménk felismerésének és legyőzésének fontosságára a spirituális növekedés elérése érdekében és felszabadulás.