Az elektrogalvanikus korrózió megértése: okok, megelőzés és megoldások

Az elektrogalvanikus korrózió a korrózió egy fajtája, amely akkor következik be, amikor két különböző fém érintkezik egymással elektrolit jelenlétében, és az egyik fém gyorsabban korrodál, mint a másik. Ez a két fém potenciálkülönbségei miatt következhet be, ami miatt az egyik fém anódként (pozitív töltésű elektródaként), a másik fém pedig katódként (negatív töltésű elektródként) működik.

Például, ha ha egy acél csavar van egy réz anyához csatlakoztatva, és a szerelvény sós víznek vagy más elektrolitnak van kitéve, a réz gyorsabban korrodálódik, mint az acél az alacsonyabb potenciál miatt. Ez azt eredményezheti, hogy a réz anódként, míg az acél katódként működik. Ennek eredményeként a réz elektronokat veszít (korrodálódik), az acél pedig elektronokat vesz fel, ami mindkét fémen lyukkorrózióhoz és egyéb korróziós formákhoz vezethet.

Az elektrogalvanikus korrózió jelentős probléma lehet tengeri környezetben, ahol sok különböző fém található. amelyek érintkezhetnek egymással és elektrolitokkal. Más alkalmazásokban is aggodalomra ad okot, ahol eltérő fémeket használnak együtt, például csőrendszerekben vagy épületek építésében. Az elektrogalvanikus korrózió megelőzése érdekében fontos, hogy egymással kompatibilis anyagokat használjunk, és kerüljük a összeszerelés elektrolitokhoz. Ha ez nem lehetséges, akkor a korrózió megelőzésére bevonatokra vagy egyéb védőintézkedésekre lehet szükség. Ezenkívül a rendszeres ellenőrzés és karbantartás segíthet a korrózió jeleinek korai felismerésében, még mielőtt az súlyosabbá válna.