Az introitok jelentősége a keresztény istentiszteletben

Az introit egy latin szó, ami "bejáratot" vagy "kezdetet" jelent. A liturgikus zenével összefüggésben az introit egy rövid zenemű, amelyet az istentisztelet elején, jellemzően az ünnepelt szentélybe lépése előtt énekelnek. Az introit gyakran zsoltár vagy himnusz, amely megadja az istentisztelet alaphangját, és felkészíti a gyülekezetet az azt követő felolvasásokra és imákra.

A római katolikus egyházban az introit a mise négy hagyományos elemének egyike. Kyrie-vel, Gloriával és Credoval. Az introitot jellemzően a kórus vagy kántor énekli, ezt követi a gyűjtő imádság és az első felolvasás. A keleti ortodox egyházban az introit „bejárati himnusz” néven ismert, és az isteni liturgia elején éneklik.

Az introit évszázadok óta a keresztény istentisztelet fontos részét képezi, és továbbra is értelmes módja annak, hogy elkezdjük istentisztelet ma. Sok templom még mindig hagyományos introit dallamokat és szövegeket használ, míg mások kortársabb énekeket vagy himnuszokat választanak istentiszteleteik alaphangjának megadására.