Az izoritmus megértése a zeneelméletben

Az izoritmus a zeneelméletben használt kifejezés egy bizonyos típusú ritmikus minta leírására, amely egy zeneműben ismétlődik. Ez egy olyan technika, amelyet a zeneszerzők használnak az egység és koherencia érzésének megteremtésére egy műben, valamint egy adott hangulat vagy atmoszféra kialakítására. Az izoritmusban egy ismétlődő ritmikus minta jön létre azonos vagy hasonló ritmikai egységek sorozatával, mint pl. jegyzetként vagy pihenőként. Ezt a mintát azután megismétlik különböző hangmagasságokon, gyakran meghatározott sorrendben, hogy a harmonikus előrehaladás és fejlődés érzetét keltsék. A ritmikus minta ismétlődését a dallam, a harmónia vagy más zenei elemek változásai kísérhetik, változatosság és kontraszt érzetet keltve a darab átfogó szerkezetében.

Az izoritmus általában a középkori és a reneszánsz zenében használatos, valamint a kortárs klasszikus zenében. Gyakran használják más kompozíciós technikákkal, például az utánzással és az ellenpontozással együtt, összetett és bonyolult zenei struktúrák létrehozására.