Az utójátékok jelentősége a klasszikus zenében

A Postlude olyan zenemű, amely egy zenei mű, például egy szimfónia vagy versenymű lényegét követi. Jellemzően rövidebb, mint a főmű, és az előadás kielégítő befejezésére szolgál. A "postlude" kifejezés a latin "post" (jelentése: "utána") és "ludus" (jelentése: "játék") szavakból származik, és eredetileg egy rövid zenemű leírására használták, amely egy hosszabb művet követett.

In A barokk korban az utójátékokat gyakran használták az előadó készségeinek és virtuozitásának bemutatására. Ezek a darabok jellemzően pörgősek voltak, és összetett technikai passzusokat tartalmaztak. A klasszikus korszakban az utójátékok formalizáltabbá váltak, és gyakran meghatározott formában, például rondóban vagy variációkészletben írták őket.

Ma is az „utójáték” kifejezést használják egy rövid zenemű leírására, amely egy hosszabb művet követ. , de általánosabb értelmet is kapott minden olyan zeneműre való utalás, amely befejezésként vagy lezárásként szolgál.