Informalizmus: A hagyományt elutasító filozófiai és művészi mozgalom

Az informalizmus egy filozófiai és művészeti mozgalom, amely az 1960-as és 1970-es években alakult ki, különösen Franciaországban és az Egyesült Államokban. Jellemzője volt a művészet és a filozófia hagyományos formáinak elutasítása, valamint a hétköznapokra és a hétköznapokra való összpontosítás.

Az informalizmus elutasította az egyetlen objektív igazság gondolatát, és ehelyett az egyén szubjektív tapasztalatát hangsúlyozta. Elutasította a rögzített, esszenciális én gondolatát is, és ehelyett az identitás gördülékenységét és változékonyságát hangsúlyozta.

A művészet szempontjából az informalizmust a hagyományos formák, például a festészet és a szobrászat elutasítása jellemezte, és ehelyett inkább mulandó és mindennapi anyagokat fogadott el, mint pl. mint fotó, film és performansz művészet. Az informalista művészek gyakran használtak nem szokványos anyagokat és technikákat, például véletlenszerű műveleteket és talált tárgyakat alkotásaik elkészítéséhez.

Az informalizmus jelentős hatással volt a kortárs művészetre, különösen az 1980-as és 1990-es években, amikor a művészek új generációja újjáélesztette és újraértelmezte. . Más területekre is hatással volt, mint például a filozófiára, az irodalomra és a zenére. Az informalizmushoz kapcsolódó kulcsfigurák:

* Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir (filozófia)
* Andy Warhol és Robert Rauschenberg (művészet)
* John Cage és David Tudor (zene)* Allen Ginsberg és William S. Burroughs (irodalom)

Az informalizmust gyakran a modern társadalom merevsége és konformitása elleni reakcióként, valamint a művészetről és az identitásról alkotott hagyományos elképzelések megkérdőjelezésének egyik módjaként tekintik. Továbbra is befolyásolja a kortárs kultúrát, és ma is fontos referencia a művészek, filozófusok és gondolkodók számára.