Jehova erejének felszabadítása: Isten nevének megértése

Jehova Isten neve, ahogyan a héber Biblia kinyilatkoztatja. A név négy héber betűből áll: yodh, hei, vav és hei. A név pontos kiejtése bizonytalan, de az angolban hagyományosan "Jahve"-ként adják vissza.

A Jehova névvel először a Kivonulás könyvében találkozunk, ahol Mózes találkozik Istennel egy égő bokorban, és megparancsolják neki, hogy mondja el az izraelitáknak, hogy Isten, aki kinyilatkoztatta magát neki: „VAGYOK, AKI VAGYOK” (2Mózes 3:14). Később kiderül, hogy ez a név Jehova, ami azt jelenti, hogy „Aki Van” vagy „Aki Létező”.

Jehova Isten egyedülálló és erőteljes nevének tekinthető, amely örökkévaló létezését és az egyetlen igaz Isten szerepét jelképezi. Ennek a névnek a használata Isten egységét és egységét hangsúlyozza, és vallási összefüggésekben gyakran használják Isten jelenlétére és erejére hivatkozva.

A héber Bibliában való használat mellett a Jehova nevet néhány keresztény felekezet is felvette, és a istentiszteletüket és áhítatos gyakorlataikat. Ennek a névnek a használata azonban nem általánosan elfogadott a keresztények körében, és egyes hagyományok inkább más neveket használnak Istenre, mint például az „Úr” vagy az „Atya”.