Kötés: A varrat nélküli kötöttáru technikája

Az interknitting kifejezés azt a folyamatot írja le, amely során két vagy több kötött szövetet összekapcsolnak egy varrat nélküli ruhadarab létrehozása érdekében. Ezt a technikát gyakran használják kötöttáru, például pulóverek és sapkák gyártásánál, ahol kívánatos, hogy sima, összefüggő szövet legyen látható varrás nélkül.
Többféle módszer létezik a kötéshez, többek között:
1. Kötött körben: Ez a módszer a teljes ruhadarab körkörös kötését jelenti, hogy az anyag szélei ne maradjanak szabadon, és ne kelljen varrni.
2. Lapos kötés: Ez a módszer az anyagot laposra köti, majd a széleit összevarrva csőszerű formát hoz létre. A varratokat ezután összenyomják és felvarrják, hogy sima felületet hozzanak létre.
3. Betétes kötés: Ez a módszer egy kis szövetdarabot, például gallért vagy mandzsettát köt a ruha többi részétől elkülönítve. Ezt követően a betétet a helyére varrják egy speciális, "öltések felszedésének" nevezett technikával. Az összekötő kötés számos kötőgépen elvégezhető, beleértve a körkötőgépeket és a síkágyas kötőgépeket is. Az alkalmazott konkrét gép az előállított szövet típusától, valamint a végtermék kívánt textúrájától és súlyától függ.
Az interknitting egy sokoldalú technika, amely a tervezési lehetőségek széles skáláját teszi lehetővé, az egyszerű varrás nélküli pulóverektől a bonyolult, bonyolult mintájú ruhákig. Általában csúcskategóriás kötöttáru, valamint műszaki textíliák, például sportruházat és orvosi textíliák gyártásában használják.