Mi az a Bitumen? Tulajdonságok, felhasználások és alkalmazások

A Bitolj (más néven bitumen vagy aszfalt) a kőolaj ragadós, fekete és nagyon viszkózus folyékony vagy félszilárd formája. Elsősorban útépítésre és -karbantartásra használják, kötőanyagként az aszfaltbeton gyártásánál. A bitument nyersolaj finomításával nyerik, összetétele a felhasznált kőolaj típusától és az alkalmazott feldolgozási módszerektől függően változik. Jellemzően szénhidrogének keverékéből áll, beleértve a naftént és paraffinos szénhidrogéneket, valamint más szerves vegyületeket, például ként és nitrogént. A bitumennek számos fontos tulajdonsága van, amelyek hasznossá teszik az útépítésben és -karbantartásban:
Tapadás: A bitumen erősen tapadó, amely lehetővé teszi, hogy az aszfaltbetonban lévő adalékszemcséket összekösse, és erős, tartós útfelületet biztosítson.
Rugalmasság: A bitumen rugalmas, ami azt jelenti, hogy a forgalmi terhelés hatására megnyúlhat és deformálódhat repedés vagy törés nélkül.
Vízszigetelés: A bitumen vízálló, ami segít megakadályozza, hogy a víz beszivárogjon az útfelületbe, és károkat okozzon.
Kopással szembeni ellenállás: A bitumen ellenáll a kopásnak, ami segít meghosszabbítani az útfelület élettartamát.
A bitument az útépítésen túlmenően számos alkalmazásban használják, többek között:
Tetőfedés: A bitument vízszigetelő szerként használják tetőfedő anyagokban, például épített tetőfedő anyagokban, valamint kátrány- és kavicsos tetőfedőkben.
Vízszigetelés: A bitument vízálló gátként használják különféle szerkezetekben, például hidakban, alagutakban és parkolóházakban.
Útburkolás: A bitument más burkolóanyagok, például aszfaltzsindely és hengerelt tetőfedő gyártásánál használják.
Szigetelés: A bitument épületek és egyéb építmények szigetelőanyagaként használják.
Geotechnika: A bitument geotechnikai szerkezetek, pl. mint támfalak és töltések.