Mi az a monomer? Definíció, példák és alkalmazások

A monomer egy kis molekula, amely reakcióba léphet más azonos típusú molekulákkal, és nagyobb molekulát képez, amelyet polimernek neveznek. A monomerek a műanyagok és más szintetikus anyagok építőkövei. Általában egyetlen molekulából állnak, innen ered a „monomer” elnevezés, ami azt jelenti, hogy „egy rész”. A monomerek lehetnek természetesek vagy szintetikusak, és számos forrásból származhatnak, például kőolajból, növényekből vagy állatokból. Néhány gyakori példa a monomerekre:

1. Etilén (CH2=CH2), amelyből polietilén műanyagot készítenek.
2. Propilén (CH2=CH-CH2), amelyből polipropilén műanyagot készítenek.
3. Sztirol (C8H8), amelyből polisztirol műanyagot készítenek.
4. Vinil-klorid (CHCl=CH2), amelyet PVC (polivinil-klorid) mûanyag készítésére használnak.
5. Tejsav (C3H6O3), amelyet biológiailag lebomló műanyagok előállítására használnak.
6. Kaprolaktám (C6H11NO2), amelyből nylon 6 műanyagot készítenek.
7. Adipinsav (C6H10O4), amelyből nylon 6,6 műanyagot készítenek.
8. Izoprén (C5H8), amelyet szintetikus gumi előállítására használnak.

A monomerek különféle módon kapcsolhatók egymáshoz, hogy különböző típusú polimereket képezzenek, az adott monomertől és a polimerizációs reakció körülményeitől függően. Néhány elterjedt polimerizációs módszer a következőket tartalmazza:

1. Láncnövekedéses polimerizáció, melynek során a monomereket egyenként adják a növekvő polimerlánchoz.
2. Gyökös polimerizáció, melynek során a monomerek olyan gyökökké alakulnak, amelyek más monomerekkel reakcióba lépve polimert képeznek.
3. Kondenzációs polimerizáció, amelyben két monomer egymással reagálva nagyobb molekulát képez, és melléktermékként vizet bocsát ki.
4. Addíciós polimerizáció, amelyben a monomerek láncreakciós mechanizmuson keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Összességében a monomerek kritikus szerepet játszanak számos szintetikus anyag gyártásában, amelyeket számos alkalmazási területen használnak, a műanyagoktól és ragasztóanyagoktól kezdve a szálakig és bevonatokig.