Mi az a szén? - Típusok, tulajdonságok, felhasználások és környezeti hatások

A szén éghető fekete vagy barnásfekete üledékes kőzet, amely többnyire elszenesedett növényi anyagokból áll, és tüzelőanyagként használják. A szén olyan ősi növények maradványai, amelyeket évmilliók óta a föld alatt temettek el. Ez egy fosszilis tüzelőanyag, vagyis olyan élő szervezetek maradványaiból jött létre, amelyeket eltemettek, és magas hőmérsékletnek és nyomásnak voltak kitéve az idők során. A szén elsősorban szénből áll, kisebb mennyiségű egyéb elemmel, például hidrogénnel, oxigénnel és nitrogén. A szénnek négy fő típusa van, amelyek mindegyike eltérő tulajdonságokkal és felhasználási területtel rendelkezik:
1. Antracit: Ez a szén legmagasabb rangja, magas széntartalommal (92-98%) és alacsony illékonysággal. Kemény, fekete, fűtőértéke magas. Az antracitot elsősorban ipari célokra használják, például villamos energia előállítására.
2. Bitumenes: Ez a fajta szén közepes (45-86%) széntartalmú, puha, fekete és magas fűtőértékkel rendelkezik. A bitumenes szén a villamosenergia-termelésre használt legelterjedtebb szénfajta.
3. Szubbitumenes: Ez a fajta szén alacsony széntartalmú (35-45%), puha, barnásfekete színű. A szubbitumenes szenet elsősorban villamosenergia-termelésre használják.
4. Lignit: Ez a szén legalacsonyabb osztálya, alacsony széntartalommal (25-35%) és magas nedvességtartalommal. A lignit puha, barna, fűtőértéke alacsony. Elsősorban villamosenergia-termelésre használják.
A szén fontos tüzelőanyag az elektromos áram előállításához, emellett acél- és cementgyártásban is használják. A szénbányászatnak azonban jelentős környezeti hatásai lehetnek, beleértve a levegő- és vízszennyezést, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátását, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz. Ennek eredményeként sok ország átáll a szénről a tisztább energiaforrások felé, mint például a szél- és a napenergia.