Mi az a szubrutin? Meghatározás, példák és előnyök

A szubrutinozás olyan programozási technika, amelyben egy kódrészletet külön definiálnak, és egy programon belül többször is meghívnak. Az alprogramot alkotó kód egy adott feladatot tud végrehajtani, és a program különböző részei szükség szerint meghívhatják.

Más szóval az alprogram egy önálló kódrészlet, amely meghatározott funkciót hajt végre, és többször hívható meg egy programon belül különböző helyekről. Egy szubrutin meghívásakor végrehajtja a kódját, majd visszaadja a vezérlést arra a pontra, ahol hívták.

Az alprogramok számos okból hasznosak. Segíthetnek:

1. A kód rendszerezése: A kód kisebb, jobban kezelhető részekre bontásával könnyebben érthető és karbantartható.
2. Kód újrafelhasználása: Ahelyett, hogy ugyanazt a kódot újra és újra át kellene írni, az alprogramok lehetővé teszik a kód újrafelhasználását a program különböző részeiben.
3. Csökkentse a hibákat: A kód külön szubrutinokba történő elkülönítésével könnyebben azonosítható és kijavítható a hibák.
4. Az olvashatóság javítása: Az alprogramok olvashatóbbá tehetik a kódot azáltal, hogy világos és tömör módot biztosítanak meghatározott feladatok végrehajtására.
5. Növelje a hatékonyságot: A szubrutinokban lévő kód újrafelhasználásával a programok gyorsabban futhatnak és kevesebb memóriát használnak.

Példák szubrutinokra:

1. Funkciók olyan programozási nyelvekben, mint a C, C++ és Java.
2. Eljárások olyan programozási nyelvekben, mint a COBOL és a FORTRAN.
3. Az objektumorientált programozási nyelvek, például a Python és a Ruby módszerei.
4. Makrók olyan programozási nyelvekben, mint az Excel és a Word.