Mi az IP-cím?

A számítógépes hálózatokban az IP-cím (az "Internet Protocol-cím" rövidítése) egy egyedi numerikus címke, amelyet a számítógépes hálózathoz csatlakoztatott minden eszközhöz rendelnek. Az IP-cím két fő funkciót lát el:

1. Az eszköz azonosítása: A hálózaton lévő minden eszköznek egyedi IP-címmel kell rendelkeznie, amely „címként” vagy „azonosítóként” működik. Ez lehetővé teszi az adatcsomagok eljuttatását a hálózat megfelelő eszközére.
2. Adatcsomagok továbbítása: Amikor egy eszköz adatokat küld a hálózaton keresztül, a céleszköz IP-címe határozza meg, hogy hová kell küldeni az adatokat. Az adatcsomagokat IP-címeik alapján továbbítják a hálózaton. Az IP-címeket általában "pontozott decimális" jelöléssel írják fel, négy számmal, amelyeket pontok választanak el (pl. 192.168.1.1). Mindegyik szám 0 és 255 között lehet, ami összesen több mint 16 millió lehetséges egyedi IP-címet tesz lehetővé.

Az IP-címeknek két fő típusa van:

1. IP-verzió 4 (IPv4): Ez az Internet Protokoll eredeti verziója, és ma is széles körben használják. Az IPv4-címek 32 bites számok, ami azt jelenti, hogy négy, pontokkal elválasztott számot tartalmaznak (pl. 192.168.1.1).
2. IP-verzió 6 (IPv6): Ez az Internet Protokoll újabb verziója, amely több címet biztosít, mint az IPv4. Az IPv6-címek 128 bites számok, ami azt jelenti, hogy nyolc hexadecimális számcsoportot tartalmaznak kettősponttal elválasztva (pl. 2001:0db8:85a3:0000:0000:8a2e:0370:7334).

Összefoglalva, az IP-cím egyedi numerikus a számítógépes hálózat minden eszközéhez hozzárendelt címkét, és két fő funkciót lát el: az eszköz azonosítását és az adatcsomagok útválasztását. Az IP-címeknek két fő típusa van: IPv4 és IPv6.