Oltás: Kertészeti technika a hatékony gyümölcsfa-termesztéshez

Az oltás olyan kertészeti technika, amelyben az egyik növény szövetdarabját (úgynevezett sarj) egy másik növény gyökérrendszeréhez (az úgynevezett alanyhoz) kapcsolják. Ez lehetővé teszi, hogy a sarja úgy növekedjen és fejlődjön, mintha az alanynövény része lenne.

Az oltást általában gyümölcsfatermesztésben alkalmazzák, ahol a kívánt gyümölcsfafajtát egy erős, betegségeknek ellenálló alanyra oltják. Ez a technika lehetővé teszi a gazdálkodók számára, hogy több fajta gyümölcsöt termeljenek egyetlen fán, ami hatékonyabbá és költséghatékonyabbá teszi. Az oltással olyan növényeket is lehet szaporítani, amelyeket nehéz magról termeszteni, például bizonyos citrusféléket.

Több különböző oltási módszer létezik, többek között:

1. Ostoros és nyelves oltás: Ez a legelterjedtebb oltási mód, amikor a vesszőt ostor alakúra vágják, az alanyot pedig nyelves bevágással. Ezután a két darabot összeillesztjük.
2. Hasadékoltás: Ez a módszer abból áll, hogy az alanyban egy hasadékot vágnak, és a hasadékba beillesztik a sarkot.
3. Közelítő oltás: Ez a módszer a sarj és az alany összekapcsolását foglalja magában úgy, hogy egy réteg szövetbe csomagolják, és megkötözik őket.
4. Inarching: Ez a módszer abból áll, hogy az oltást az alanyhoz rögzítik U-alakú bevágással mindkét darabon.

Az oltás az oltás folyamatának vagy az így létrejövő beoltott növénynek a leírására használt kifejezés. Utalhat a sarja és az alany közötti kapcsolatra is, amelynek erősnek és egészségesnek kell lennie ahhoz, hogy az oltott növény virágozzon.