Peripterek megértése az ókori görög építészetben

A peripter (görögül: περίπτερος, "környező") az ókori görög építészetben használt kifejezés az épületet vagy udvart körülvevő oszlopsor vagy tornác leírására. A peripterális oszlopsor egy sor oszlopból áll, amelyek megtámasztják a tetőt és meghatározzák a szerkezet széleit.

Például egy templom esetében a peripter a cellát (a belső szentélyt) és a pronaoszt ( a külső tornác). A peripter oszlopai megtartanák a tető súlyát, és fedett sétányt hoznának létre a templom körül.

A peripterek használata különösen gyakori volt az ókori görög templomokban, ahol gyakorlati és szimbolikus célokat is szolgáltak. Gyakorlatilag a peripter árnyékot és védelmet nyújtott a hívőknek és a látogatóknak az időjárás viszontagságaitól. Szimbolikusan a peripter a bezártság érzetét keltette, és meghatározta a szent teret a templomon belül.