Ruténium: Sokoldalú átmeneti fém egyedi tulajdonságokkal

A ruténium egy Ru jelölésű, 44-es rendszámú kémiai elem. Kemény, szürkésfehér, korrózióálló átmenetifém, amely a platina elemek csoportjába tartozik. Karl Klaus orosz kémikus fedezte fel 1844-ben, aki az Urál-hegységből nyert platinaércek maradványaiból izolálta. A ruténium kis mennyiségben megtalálható a földkéregben, jellemzően platinatartalmú ércekben. A nikkel- és rézfinomítás melléktermékeként is előállítják. A ruténium fő felhasználási területe a katalizátorok gyártása, különösen a petrolkémiai ipar számára, ahol nehéz szénhidrogének könnyebb vegyületekké, például benzin és dízel üzemanyagokká krakkolják. A ruténiumot elektromos érintkezők és egyéb kopásálló alkatrészek, valamint különféle elektronikai alkatrészek gyártásában is használják. A ruténium számos egyedi tulajdonsággal rendelkezik, amelyek sokféle alkalmazáshoz teszik hasznossá. Magas olvadáspontja (2350°C), jó szilárdsága és szívóssága, valamint kiváló korrózió- és kopásállósága. Jó elektromos vezető is, és ellenáll a magas hőmérsékletnek anélkül, hogy elveszítené mágneses tulajdonságait.
Gyakorlati felhasználása mellett egyedülálló tulajdonságai miatt a ruténium tudományos kutatások tárgya is volt. Például azt találták, hogy magas hőmérsékleten szupravezető képességet mutat, így ígéretes anyag a fejlett technológiákhoz, például a magas hőmérsékletű szupravezető vezetékekhez és más eszközökhöz.